1949. november 2-án Kiotóban született Mineko Iwasaki, a 20. század leghíresebb gésája. A gésák világát mély titokzatosság lengi körül. A tánctudásukról, esztétikus öltözködésükről, intelligenciájukról és szépségükről híres gésákat a nyugati világban sokszor a mai napig összekeverik a luxusprostituáltakkal.

A nyugati világban még mindig sokan összemossák a gésa és a luxusprostituált fogalmát, pedig a gésák sok éven keresztül keményen dolgoznak azért, hogy mesterségüket művészi fokon gyakorolják.

Az igazi gésának a helyes testtartás és az illő viselkedés elsajátításán túl képzettnek kell lennie éneklésben, hangszeres játékokban, táncban, virágkötésben, kalligráfiában és a teaszertartások lebonyolításában.

A gésák olyan művészek, akik elsősorban táncukkal és zenei tudásukkal nyújtanak esztétikai élményt. Természetesen a kellemes hangulatban eltelt vacsorák végén a művészek időnként szexuális kapcsolatot is létesítenek vendégükkel. A díszes hajkoronát és méregdrága kimonókat viselő gésák, fehérre kent arcukkal és nyakszirtjükkel ellenállhatatlanoknak tűntek a férfiak szemében.

A 20. század egyik leghíresebb gésája, az 1949. november 2-án Kiotóban született Mineko Iwasaki, aki néhány éve vonult vissza. Iwasaki nevét az tette világszerte ismertté, hogy a gésák titokzatos világáról ő szolgáltatott adatokat Arthur Golden „Egy gésa emlékiratai” című könyvéhez.

Amióta a könyv történetét filmvászonra vitték, ismét heves viták zajlanak a gésák megítélésével kapcsolatban. Egy azonban biztos: akár a művészek, akár a luxusprostituáltak közé soroljuk őket, egy volt gésát feleségül venni Japánban az egyik legnagyobb megtiszteltetés.